Előre leszögezem, hogy az elmúlt pár napot csak vázlatosan szeretném megemlíteni. Elég...furcsák voltak. Mostanában minden elég furcsa, ami azt illeti.  Először is ott volt a keddi vizsga, amit mezitláb írtam. Igaz, mindenki más is cipőtlenkedett. Elvégre az Elte sporttelep nagytermében voltunk, ami leginkább asztaliteniszezésnek van szentelve. A nagytiszteletű parkettát pedig nem érintheti utcai cipő ám. Nem is baj, amúgy is szeretek mezítlábazni. A vizsga sikerült ahogy sikerült, majd kiderül előbb-utóbb. 
A mai napban is volt némi pláne. Leginkább az, hogy reggel nyolctól délután négyis egy csepp elektromosság sem volt szerett falunkban. Ehhez képest borsófőzeléket kellett volna prezentálnunk ebédre, ami villanysütő híján némileg problematikus ügy lett volna. Úgyhogy azt találtuk ki tizedessel, hogy tüzet rakunk hátul, ahol pedig megsütöttünk három virslit, némi burgonyát, valamint Rezes Közlegény Rohadtéletbe művésznevű lepényét. ( 2 csésze liszt, egy tojás, Kb. három evőkanyálnyi vaj, löttyintésnyi tej, oreganyó és fokhagyma. Én találtam fel). Csak mértékkel kaptunk széndiokszid méregzést, ugyanis a fa nem volt épp száraznak csúfolható. Előbb füstölődtünk meg mi, mint a virsli. 
Amúgy holnap szolid-vidáman megint vizsgázom, ez pedig az Észt és Finn folklór átfogó számonkérése lészen. Hell yeah. Ennek örömére több tucat könyvre alkudozom, és nekifogtam újra olvasni az Abarat sorozatot is. Csak mert annyira ráérek. (nem én) 
No de ez mind nem is hangzik annyira vészesnek, akkor mire fel a Songs of the Sea-ből vett hangulatkeltő kép? ( Amúgy az említett filmműremek mindenkinek erősen ajánlott, A Kells titkával karöltve, hiszen mindkettő borzasztóan gyönyörű). Nos kérem. Úgy áll a dolog, hogy megint kicsellóztak velem. Kezd unalmas lenni, szerintem is. Tök poén, hogy úgy hoztam létre anno az Iron Aget, hogy én itt aztán panaszkodni nem fogok, erre tessék. Na jó, szóval dióhéjban. Nemrég vidáman eldicsekedtem itt saját tervezésű karakteremmel, a'la közös asztali szerepjáték. Úgy volt megbeszélve, hogy a résztvevők Tizedes, Talamh és Tiarnaí lesznek (na meg persze jómagam). Tiarnaí naygsárkány egyébként rokon, egész pontosan unokatestvér. Ő volt a másik értelmi szervező. Talmh nagysárkány, ha még nem mondtam volna, közös legjobb barátunk. nem alaptalanul. Na, a csapatba még betársult volna egy újabb klántag (szintén kuzin), de neki még nincs ildomosabb neve, úgyhogy...hát... ez van, Nem baj, ő annyira nem fontos a történet tekintetében. Szóval gondoltam elég evidens, hogy addig nem kezdjük el a játékot, amíg mindenki be nem fejezte a vizsgáit/iskolát/amit csak akar. Nem hiszem, hogy ez egy különösebben eretnek gondolat lenne. Hát...
Szóval úgy áll a dolog, hogy egyik este Tiarnaí barátunk rámír, hogy milyen jól sikerült az első játék, bár sokáig tartott megérteni a szabélyokat, de már mindenkinek kész a karaktere, ésatöbbi, ésatöbbi. Diszkréten lefagytam. Hogy mi van? Első játék? Szabályok? Kész karakterek? Szelíden kifakadtam: Ugye nem arra céloz, hogy elkezdték nélkülünk?! 
Hát
De.
Elkezdték. És ami a legszebb a történetben, hogy megpróbálta velem elhitetni: Kizárólag azért tették, hogy mi könnyebben megértsük majd a szabélyokat. Na most egy közbevetés: Ő és én kezdtük el tervezni az egész játékot. Én olvastam el először a hatvannyolc kerek oldalas instrukciókat, amik alapján dolgoznánk. Erre képes ilyen kifogással előállni. Nem is tudom, hogy azon háborodjak fel, hogy annira kreténnek néz, hogy ezek után nem értettem meg, vagy annyira retardáltnak, hogy bevegyem ezt az átlátszó kifogást? pedig nem nehéz rájönni, miről szólt a dolog: türelmetlen volt kivárni, mire mi is végzünk. 
Mint később kiderült, kedves barátunk úgy táltlta a dolgot a többieknek, hogy mi tudunk arról, hogy ők elkezdték a játékot nélkülünk. Hahaha.
Szóval napok óta ezen rágódom. nem akarok kitolni mindenki mással, hogy elvonulok a világ másik végére és szabotálom például Tizedes lehetőségét a játékra. Viszont megbocsájtani sem akarom (főleg anélkül, hogy az illetékes elnézést kért volna), annál én keményfejűbb vagyok. És jelenleg szegény, sértett büszkeségem valahol nagyon a porba tiporva hever. Well played son. 
Na most még keresek valami ideillő muzsikát, aztán megint nem olvasom át az egészet. Pedig kéne...de mindegy. 

Amúgy borzasztóan kedvelem az Imrael Productions videóit. Annyira mesterien tudja összevágni őket, hogy ihajj!